Szerző: Fülöp Orsolya

Melyben a hős puszta kézzel kel birokra a rezsiszörnnyel, pedig jobban járnánk, ha kicsit leülne és megfoltozná pajzsát.

Hogy néz ki a rezsiszörny?

A rezsiszörnynek nagyjából száz feje van.

Magyarországon 11 vállalat ad el a háztartások számára földgázt és villamos energiát, ezek egy-két kivételtől eltekintve nemzetközi vállalatok. Ők valóban a minél magasabb nyereség elérésében érdekeltek, hiszen mint minden más hazai vagy külföldi gazdasági társaság, erre jöttek létre.

A többi fej viszont tulajdonképpen a sajátunk. A kilencvenvalahány településen működő távhőszolgáltató döntő többsége a települési önkormányzat tulajdonában van. Persze mint ilyen, egyfajta tudathasadásos állapotban működik, hiszen az önkormányzatnak egyfelől értelemszerűen a lakosok érdekét kell szem előtt tartania. Másfelől azonban, mint egy gazdasági társaság (távhőszolgáltató) tulajdonosa, érdekelt a nyereségben.

A gyakorlatban tehát a kilencvenvalahány magyar fej némelyike a multikhoz hasonlóan kapzsi és mohó. Ráadásul a nyereséget nem is fejlesztésre fordítja, hanem egyéb dolgokra – jobb esetben jó dolgokra (pl. fenntartja a kézműves-szakkört a településen), rosszabb esetben rosszabb dolgokra.

Így fest tehát a rezsiszörny.

Kell-e harcolni a rezsiszörny ellen?

Állami szabályozásra minden olyan piacon szükség van, ahol nincs verseny, hiszen a piacot uraló egyetlen vállalat másképpen viselkedik (magasabb árat szab, vagy gyengébb minőségű szolgáltatást nyújt) mint a versenyző vállalatok. Az állami szabályozás tehát tulajdonképpen a versenyt próbálja meg helyettesíteni, több-kevesebb sikerrel.

A távhőszolgáltatás természetes monopólium, hiszen egy-egy településen egyetlen szolgáltató működik, aki az egész infrastruktúrát birtokolja. Az áram- és gázár részét képező rendszerhasználati díjakat a legtöbb országban állami szabályozó hatóság határozza meg. Az ár többi összetevője viszont egy rendes versenypiacon a verseny során alakul ki – nálunk ez a piacnyitás ellenére sem így van, de ebbe most ne menjünk bele.

Tehát részben igen, a rezsiszörnyet kordában kell tartani.

A pajzs

A magyar családok azonban 2012 előtt sem voltak védtelenül kiszolgáltatva az energiaszolgáltatóknak, hiszen a lakossági árak mindvégig hatóságilag szabályozva voltak. A rezsiszörny és a lakosság között tehát régóta volt egy pajzs: a Magyar Energia Hivatal. A hivatal 1994-ben pontosan azért jött létre, hogy a felhasználók minél kedvezőbb áron minél jobb szolgáltatást kapjanak.

Az áram- és gázszolgáltatók tehát sohasem kaptak szabad kezet a lakossági árak alakításában – ezeket mindig is az Energia Hivatal (mostani nevén: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) határozta meg. A távhő-árakról alapvetően az önkormányzatok döntöttek, de 2009-től kezdve már a hivatalnak kellett jóváhagynia vagy elutasítania a távhőszolgáltatók áremelési kérelmeit is.

A 2012 –ben érvényben lévő lakossági energiaárak szintje tehát az Energia Hivatal és önkormányzataink előző 15-20 év során végzett tevékenységének eredménye volt. És itt bukik meg a rezsiháborús logika: ha magasak is voltak az árak, ezért alapvetően nem a rezsiszörny okolható, hanem a pajzs, amelyet azért alkottunk, hogy kivédjük vele a szörny támadásait.

Rés a pajzson

Ha tehát feltesszük, hogy az árak (valamihez viszonyítva) tényleg magasak voltak 2012-ben, akkor ennek oka vagy az, hogy a) az Energia Hivatal árképzésért felelős szakemberei inkompetensek voltak és nem végezték jól a munkájukat; vagy b) ők ugyan kompetens szakemberek voltak, de kiszolgálták bizonyos körök (pártok, multik, önkormányzatok stb.) érdekeit.

Mindkét eset kiábrándító.

Ha a Hivatal szakemberei inkompetensek voltak, akkor most is azok, ugyanis mind a villamosenergia-, mind a gázár-osztály élén ugyanazok ülnek, mint 2009-ben, sőt, beosztottjaik nagy része is ugyanaz. (Külön távhőár-osztály akkor még nem volt).

Ha a Hivatalban jó szakemberek ültek, de alárendelődtek különböző érdekeknek, akkor ne legyenek kétségeink afelől, hogy ugyanezek az emberek a 2010 utáni érdekeknek is alárendelődnek – függetlenül attól, hogy szakmailag mi a helyes.

Az is lehet persze, hogy c) a rezsiharcosoknak nincs igaza, a Hivatal jól végezte munkáját, az árak nem voltak magasak. Ez esetben viszont sajnos automatikusan életbe lép a b) eset, hiszen a Hivatal említett illetékesei, kompetenciájuk és szakmai tudásuk ellenére, részt vesznek a rezsiháborúban.

 - még nincs vége -