2017. okt 10.

Valótlant állít az illetékes államtitkár PaksII nyereségességéről

írta: Fabók Márton
Valótlant állít az illetékes államtitkár PaksII nyereségességéről

A napokban a magyar sajtót bejárta egy súlyos tévedés: Profitot termelhet Paks 2, Brüsszel: hasznot ígér Paks II, Paks II hozama 7,35% lehet, köszönt vissza a címlapokról. A valóság ezzel szemben az, hogy az Európai Bizottság épp ennek ellenkezőjét mutatta ki számításaival: Paks II várhatóan nem lesz nyereséges. Aszódi Attila Paks II beruházásért felelős államtitkár blogbejegyzéseiben ugyanis alapvető pénzügyi fogalmakat magyaráz félre.

paks_4000mrd.png

A magyar sajtó olyannyira félre lett vezetve, hogy a Magyar Idők egyenesen arról számolt be, hogy Egyik hazugság Paks II. ügyében megdőlt: Az Európai Bizottság nyereséget jósol. A csúsztatás alapja Aszódi Attila paksi bővítésért felelős államtitkár két blogbejegyzése az Európai Bizottság Paks II állami támogatásáról szóló döntéséről. Első bejegyzésében a bizottsági vizsgálat nyomán arra a következtetésre jut, hogy „az új blokkok által termelt bevételek elegendőek lesznek a költségek fedezésére, beleértve a tőkét, a tőke költségeit (amelyek tartalmazzák a kamatkiadásokat is), az üzemanyag, az üzemeltetés, a karbantartás, a hulladékkezelés és a majdani leszerelés költségeit, sőt a beruházás nyereséget is termel”. Második bejegyzésének pedig már címében is 7,35% hozamról beszél. Mindez a bizottsági számítások teljes félreértelmezése.

Az Európai Bizottság azt vizsgálta, hogy Paks II piaci alapon is megtérülne-e, vagyis nyereséget termelne-e, vagy csak állami támogatással lenne működőképes. A módszertan alapja egy egyszerű összehasonlítás: magasabb-e a befektetés megtérüléséhez szükséges hozam (azaz a belső megtérülési ráta, IRR), mint a befektetett tőkének a költsége (azaz a súlyozott átlagos tőkeköltség, WACC)? Ha a hozam magasabb, mint a költség, akkor a beruházás lényegében nyereséges. Ellenkező esetben viszont a projekt piaci alapon nem éri meg. Ez nem értelmezés kérdése, ez tankönyvi definíció. Egy egyszerű példával élve, hiába veszek fel 100 ezer forint tőkét a banktól és fektetem be 10 ezer forintos hozammal (IRR=10% ez esetben), ha közben 15 ezer forint hitelkamatot (WACC=15% ez esetben) kell kifizetnem a banknak.

Vagyis az államtitkár állításával ellentétben a pozitív belső megtérülési ráta önmagában nem jelent nyereséget, mert ezt a tőkeköltséggel kell összevetni, és csak így állapítható meg a nyereségesség. Ezt az egyetemen már az első vállalati pénzügyek órán elmondanák, vizsgán a belső megtérülési ráta meg nem értésért egyest kapna a közgazdász hallgató.

A Bizottság - egyébként meglehetősen optimistán - Paks II esetében 8,79%-ra becsüli a belső megtérülési ráta (IRR) várható értékét, míg a súlyozott tőkeköltséget (WACC) 9,76%-ra. Ez feketén-fehéren tehát azt jelenti, hogy a befektetés tőkeköltsége magasabb, mint a várható hozam. Vagyis összességében a Paks II projekt éves átlagban veszteséges. Ez egy éves átlag, a valóságban az építkezés évei alatt Paks II. nyilván végig csak vinné a pénzt, és az üzemeltetés során kezdhetné szép lassan visszatermelni ennek egy részét. A Bizottság vizsgálati anyaga azonban épp azt mutatja meg, hogy várhatóan még az üzemelés során sem termelne ki akkora bevételt az atomerőmű, ami ellentételezné a belefektetett pénzt. Tehát Paks II összességében veszteséges lenne. Lehet kevésnek tűnik ez az egy százalékocska, de a közel 4000 milliárd forint értékű beruházás nagyjából 70 éves élettartamára (tíz év építkezés + hatvan év üzemeltetés) évi átlag egy százalék veszteség már összességében hatalmas összeget tesz ki.

A paksi bővítésért felelős államtitkár a gigantikus beruházás alapvető pénzügyi összefüggéseit magyarázza félre. Nehéz megítélni, hogy ez szándékos-e, vagy tényleg nem érti Paks II megtérülésének alapvető közgazdasági kérdéseit, mindenesetre mi egy legutóbbi nyilvános tudományos konferencián is már sikertelenül magyaráztuk neki a belső megtérülési ráta közgazdasági jelentését egy témában jártas közgazdász kollégával. Ez több mint aggasztó.

Szólj hozzá

atomerőmű energiapolitika Paks Paks II