Szerző: Lohász Cili

Egy haltenyésztő projektet látogattunk ma meg, amit demonstrációs és oktatási célokra használnak. Hogyan lehet emberi fogyasztásra alkalmas halakat tenyészteni környezetbarát módon és, hogy a vállalkozásnak még szociális hozadékai is legyenek?

Egy haltenyésztő projektet látogattunk ma meg, amit demonstrációs és oktatási célokra használnak. A projekt neve THE ABLE. Hogyan lehet emberi fogyasztásra alkalmas halakat tenyészteni környezetbarát módon és, hogy a vállalkozásnak még szociális hozadékai is legyenek? A leányzó, akik végig vezetett minket többször hangsúlyozta: sokat hibázunk, de ebből tanulunk. Ami van, abból építkezünk. Türelmesek vagyunk.

Íme az ötlet és a működés egy fenntarthatóságot minél jobban szem előtt tartó vállalkozásban:

Iskolából eltanácsolt, iskolarendszerből kihulló, nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkoznak, de gyakran érkeznek iskolás csoportok is. Az iskolának szolgáltatásként nyújtják a csoportos foglalkozásokat. Egy korábbi sitt lerakóhelyet kaptak meg öt éve egy cégtől. Ilyen volt a talaj, tele törmelékkel:

Egy másik cégtől folyamatosan komposztot kapnak, ebből raktak le három méter talajt a sittre, egy harmadik cégtől, pedig kocsikerék újrafeldolgozásából készült járólapokat (nem annyira csúnya fekete lapok, de egészen praktikusak).

Így néz ki egy járólap:

Ha találnak valamilyen céget, akinek sok hulladéka van és ingyen hozzájutnak, azt megpróbálják felhasználni, beépíteni a rendszerbe. Az elv hogy ne termeljenek szemetet és ami beérkezik a területre, az is már valamilyen újrahasznosított termék legyen. Pl. a képen látható autókból kiszedett szőnyegekből "tavat" béleltek ki és ebbe fogják gyűjteni a vizet.

A feltöltött területen a halak mellett zöldségeket és gyümölcsöt termesztenek.

Ilyenek a halak:

A mezőgazdász fiatalok (a narancssárga mellény azért van rajtuk, hogy ködben is jól látszódjanak):

Az októberi szüret eredménye:

Van egy kisebb fűzfaültetvényük is, amit energiaültetvényként használnak, és a tervek szerint ebből fedezik majd teljesen a szükséges energiát (áram, fűtés). Vannak méhek, nyulak, egy kicsi BMX pálya, amit a gyerekek építettek maguknak.

A hely alapvetően egy bemutató központ, ahol gyerekeknek tartanak foglalkozásokat, hogy a természettől elszakadt tizennégy-tizenhat éves fiatalok megértsék, hogyan „keletkezik” a hagyma és a cukkíni, kicsit megértsék a természetes körfolyamatokat, az energiaáramlását a természetben. Abszurdnak tűnik, de mégsem egyértelmű mindenki számára, honnan jön a répa és melyik évszakban terem.

Van egy kis bútorkészítő üzem is, ahol fabútorokat készítenek a fiatalok. Akinek kedve van. Mert az iskolával ellentétben itt semmit nem kényszerítenek a gyerekekre, és állítólag mégis kapálnak, szüretelnek, vagy éppen barkácsolnak. A leglenyűgözőbb a projektben, hogy mint minden egy nagy hálózat része, de ezek a kapcsolódási pontok sokkal jobban látszódnak, mint mondjuk egy autógyárban. A zöldséget, gyümölcsöt eladják, helyi boltoknak, helyi lakosoknak. Ez ugyan csak a mezőgazdasági kiadásokat fedezi jelenleg, a haltenyésztésből szeretnék hosszabb távon anyagilag fenntartani a helyet. 

Abból építkeznek, ami van.

A projekt gazdái is nagyon örültek a látogatásunknak.

Kapcsolódó téma: National Care Farming Innitiative