Szerző: Perger András

A Fukushima-I atomerőműben gyorsan történnek az események, és sajnos egyelőre csak egyre rosszabbra fordul a helyzet. A hűtés teljes helyreállításért folyó erőfeszítések eredménytelennek bizonyultak, újabb robbanások és tűzesetek történtek, a probléma pedig immár a földrengés idején nem üzemelő 4-5-6-os reaktorokat is érinti. Igen nagy a valószínűsége, hogy legalább egy reaktor (a 4-es) esetében érintkezhet nukleáris anyag a környezettel. A híradások továbbra is zavarosak, ellentmondásosak, hiányosak, egyre nehezebb pontos képet kapni az egyes reaktorok állapotáról. Egyre ritkábban közölnek információkat az atomerőművet üzemeltető TEPCO honlapján. Kérdéses, hogy egyáltalán az erőmű dolgozóinak és a munkálatokat irányító cégnek elég információ áll-e rendelkezésére: az „úgy hisszük” és hasonló fordulatokat használó nyilatkozatok igencsak aggasztóak ebben a tekintetben.

A hármas reaktor épületében hétfőn bekövetkezett robbanás szemmel láthatóan nagyobb volt, mint az egyes reaktor melletti, és az épületet is rosszabb állapotban hagyta. A robbanás jellegéből fakadóan, illetve az épület állapota miatt felmerült, hogy a hivatalos állásponttal szemben mégis sérülhetett a konténment, és/vagy a reaktor melletti pihentető medence. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a hírek szerint a hármas reaktorból származó sugárterhelés elérte a 400 millisievertet (mSv) óránként, ami igen magas érték. Összehasonlításul, Magyarországon az átlagos éves, természetes háttérsugárzásból származó sugárterhelés 3 mSv. Az 50%-os halálozási eséllyel járó dózis (félhalálos dózis) 4500-5000 mSv (4,5-5 Sv), a biztosan halálhoz vezető dózis 7000 mSv, azaz 7 Sv. Ez durván azt jelenti, hogy 10-12 óra eltöltése egy ilyen erősen sugárzó környezetben igen jó eséllyel vezethet akár halált okozó sugárbetegség kialakulásához. Ugyanebben a környezetben az ennél lényegesen rövidebb ideig való tartózkodás is ronthatja a közép-hosszútávú életkilátásokat, mivel növekszik a sugárterheléshez köthető, elsősorban daganatos betegségek kialakulásának esélye.

Az első két robbanás óta a 2-es és a 4-es reaktorok épületeiben is (a korábbi kettőhöz hasonlóan hidrogén-) robbanások történtek. A kettes reaktorhoz köthető robbanásban a konténment immár bevallottan sérült. A sérülés a nyomáscsökkentő kamrát (ez az alábbi ábrán a reaktor alatti gyűrűt jelenti) érinti, a mértéke nem ismert. Ellenmondásosak az információk azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékű sugárzás köthető a 2-es reaktorhoz, azaz, hogy a konténment sérülése teremtett-e kapcsolatot a reaktorban lévő nukleáris anyag és a külvilág között.

Nem tudni, bekövetkezett-e az 1-2-3-as reaktorokban az üzemanyag megolvadása, mindenesetre valószínűnek tűnik, hogy igen, és hogy a helyzet ebből a szempontból a 2-es reaktor esetében a legsúlyosabb. Némileg fokozza az aggodalmakat, hogy a 3-as reaktorban urán-plutónium keverékből álló, ún. MOX üzemanyagot használtak. Ez az üzemanyag viselkedésében és az esetleges környezeti hatások tekintetében is eltér a többi reaktorban használt normál üzemanyagtól. Update (2011.03.16. 00:45): A TEPCO szerint az 1-es reaktorban az üzemanyag 70, a 2-esben az üzemanyag 33%-a olvadt meg.

A 4-es reaktornál a reaktorban már az eddigiektől részben eltérő jellegű esemény következett be: a reaktortól független pihentető medencében (a képen SF-jelölt medencében), ahol a kiégett fűtőelemeket, illetve a karbantartás idejére a reaktorból eltávolított üzemanyagot tárolják, következett be hidrogénrobbanás, majd tűz. Mivel a 4-es reaktorban idén a reaktor egyik fő részének (reactor shroud; reaktorkosár) a cseréjét tervezték, így az összes üzemanyag-kazettát a pihentető medencébe kellett helyezni. A pihentető medence a konténmenten kívül a reaktorcsarnokban van. A robbanás a hírek szerint károsította a reaktorcsarnok falát, így esély van arra, hogy a pihentető medencében tárolt nukleáris anyag valamilyen mértékben és formában, érintkezzen a külvilággal. Az innen származó sugárterhelés mértéke a hírek szerint ugyancsak nagyon magas, 100 millisievert óránként. A hűtés kimaradásának oka nem ismert, mindenesetre a híradások arról számolnak be, hogy hasonló lehet a probléma az 5-6-os blokkokon is, azzal a különbséggel, hogy ezeknél kisebb hőfejlődéssel kell számolni, mivel nem került sor a zónájuk teljes kiürítésére, tehát kevesebb „frissen használt” üzemanyag-kazettát tárolnak a medencékben. Kérdéses azonban, hogy mi a helyzet az 5-6-os blokkokban a reaktorok hűtésével. Mindenesetre nem megnyugtató, hogy a híradások szerint a reaktorcsarnokok falának kibontásával igyekeznek elkerülni a hidrogén felhalmozódását. A bejegyzés írásakor jelentették, hogy ismét tűz gyulladt ki a 4-es reaktorban, feltehetően a pihentető medencéhez köthetően. Ez igen aggasztó annyak fényében, hogy az itt tárolt üzemanyag és a környezet között minden bizonnyal közvetlen kapcsolat van.

Az erőmű telephelyéről eltávolították a dolgozók többségét, csak a legfontosabb munkákhoz szükséges létszám, mindössze 50 fő maradhatott. A helyzet egyre nehezebben és kevésbé kezelhető: a kevés dolgozónak igen szűkre szabott lehetőségekkel kellene megoldania a hat reaktor, illetve azok pihentető medencéinek a hűtését. Mindezt – a reaktorépületeken kívül és belül is – az igen rossz sugárzási körülmények tudatában, gyors váltásokkal, a robbanások miatt „háborús” környezetben, egyre fáradtabban, miközben a a reaktorokkal való kapcsolatok és a reaktorokból származó információk minősége, illetve a reaktorokban zajló folyamatokba való beavatkozások megvalósulásának esélye igencsak kérdéses. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy felmerült a négyes reaktor pihentető medencéjének hűtéséhez helikopterek bevetésének ötlete is, ami csernobili képeket vetít elénk.

A nemzetközi nukleáris eseményskálán (INES) az esemény besorolásánál természetesen nem tartható a korábbi 4-es fokozat, a 6-os besorolást tartják egyre többen indokoltnak. Ennek a kérdésnek azonban jelen helyzetben gyakorlati jelentősége nincs. A lakosságot a veszélyeztetett területekről szerencsére időben, elővigyázatosságból evakuálták, tájékoztatták a szükséges tudni- és tennivalókról, illetve a hírek szerint jódtabletták kiosztására is sor került. (Mindazonáltal ezen intézkedések hatásosságáról nincs információ.) Jelentősen rontja az erőművön kívüli helyzetet, hogy a szél megfordult, és immár nem az óceán felé, hanem déli irányba, Tokió felé fúj, továbbá, hogy esőket várnak a térségben (mivel az eső a levegőből lemossa a földre a sugárzó izotópokat).

Ezzel együtt is nehéz megítélni, mekkora térségben, az erőműtől milyen irányban, milyen környezeti hatásokkal kell számolni. Természetesen nagyon sok függ az erőmű dolgozói erőfeszítéseinek sikerességétől, és az időjárástól.

A bejegyzés elkészítésében nagy segítségemre volt a metnet.hu fórumának Földtan topikja.