Sok jó nem vár az atomerőművekre - legalábbis erről szól jó néhány energetikai és iparági prognózis. Eközben a Roszatom - az egyetlen igazán talpon lévőnek látszó iparági szereplő - tucatnyi országgal kötött ilyen-olyan nukleáris energetikai üzletet, melyek évtizedekre hatással lesznek az adott régióra. A Zambiába is vitt propagandaexport megoldás nálunk sem ismeretlen.---

“A Nap nem mindig süt, illetve a szél sem mindig fúj – a fenntartható energiamixben ezért az atomenergia jelenti a stabilitást” – közölte a minap olvasóival a Népszava. A nukleáris iparral amúgy rendre kritikus hangot megütő napilap meghökkentő nyitógondolatának mentsége vagy sem: a szöveg az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. fizetett hirdetésként publikálódott. Egy másik cikk Süli János, az új paksi atomerőműért felelős tárca nélküli miniszter parlamenti gazdasági bizottság előtti meghallgatásából született, ahol a politikus mintegy mellékesen megemlítette: nem tarthatók a Paks II. engedélyezésére és megépítésére tett korábbi határidő-ígéretek. Akkor mégis mennyire jelentenek stabilitást a nukleáris erőművek? És miként látszik e kérdésre a válasz a Pakson túli világban? Ennek néztünk utána.

Kép forrása: paksameta.blog.hu 

449

A világon összesen 30 országban, jelenleg 449 nukleáris áramtermelő reaktorblokk dolgozik. Ezek együttes nettó teljesítménye megközelíti a 399 gigawattot (GW). A legtöbb reaktor az Amerikai Egyesült Államokban dolgozik, éppen most 96 blokk termel; mögöttük Franciaország (58) és Kína (48) áll a reaktorszám-rangsorban. Oroszországban 36 reakor üzemel. Nálunk négy van, ami elég gyakran csak három - vagy ahogyan májusban is történt: kettő, miután a 3-as blokkot úgy kellett "előre nem tervezetten" lekapcsolni a hálózatról, hogy a 2-es reaktor üzemanyag-átrakási munkálatok miatt eleve nem termelt.

Darabszámra és teljesítménynagyság alapján is a nyomott-vizes (PWR) reaktorokból van a legtöbb aktív a világon: a 300 PWR egység az összesítésben több mint 286 GW névleges teljesítményt képvisel. Pakson is ez a típus van, a négy reaktor maximális nettó “tudása” 1902 MW.

A világ villamos energia termelés egészében az atomerőművek jelenleg 10,15 százalékkal vesznek részt, ami évek óta a legalacsonyabb részarány. Ez a szám, ha úgy tetszik, e technológia térvesztését is mutatja. Mert miközben az arány 1996-ban még 17,5 százalékon állt, a világ nukleáris flottája évek óta úgy veszít egyre több “teret”, hogy az atommáglyákkal a teljesítőképességeik határát feszegetik. 2012 óta egyre többet termelnek: 2018-ban 2,4 százalékkal több áramot állítottak elő (összesen 2563 TWh-t), mint egy évvel korábban, s ha a tendencia marad, lassan elérik a 2008-as gazdasági válság előtti, 2006-ban produkált termelési csúcsot is (2660 TWh). Valójában azonban ez a matek egy kicsit csúsztat, mert a szektor mennyiségi növekedését lényegében csakis Kínának köszönheti. Itt a termelést tavaly 19 százalékkal (+44 TWh) sikerült növelni.

Hivatalosan, jelenleg építési szakaszban 53 reaktor van a világon, és ha ezek mind megépülnének, akkor a névleges teljesítményük valamivel több, mint egy Kínányi nukleáris potenciált (egészen pontosan 52 gigawattot) adna hozzá az éppen akkor még meglévő flottamérethez. Az „adott pillanatban” kitétel egyáltalán nem mellékes, mert a globális atomerőművi arzenál fogy is. Ez nem csak a németek Energiewendéje miatt, és nem csak a Fukusima utáni Japán atomiparának lassú halála (vagy Junichiro Koizumi hatalomra kerülése), de nem is csak a belgák jobb belátásra térése miatt van, hanem mert a reaktorok átlagéletkora 2019 novemberében megközelítette a 30 és fél évet.

Kép forrása: worldnuclearreport.org

Ahogyan azt a francia atomenergia kutató, Mycle Schneider mondta szeptemberben a Napi.hu-nak adott interjújában:

A 30 év feletti reaktor-átlagéletkor pedig sok más mellett azzal is jár, hogy a tervezett karbantartások gyakorlati lebonyolítása során a termelésből kieső időszak fokozatosan elnyúlik (…) a tervezett javítás után, a blokkok visszatérése a termelésbe egyre bonyodalmasabb, mert menet közben többször, újra meg újra kell tervezni az indítási folyamatot, mert mindig kiderül még valami más is, amit meg kell oldani.

Ez látszódik kifejeződni abban is, hogy Pakson a négy blokk kihasználtsága a 91,9 százalékos rekordot hozó 2017 után tavaly csak 89 százalékot tudott produkálni. (Csak viszonyításként: a világ legjobban kihasznált erőművei mind Oroszországban és az USA területén működnek; a Kalinyin atomerőműnek két blokkja is legalább 105 százalékot produkált 2018-ban, a Top10-ben viszont hat amerikai fért be, a leggyengébb eredménye a Vogtle-2 reaktornak volt: 102,4 százalékon terhelték.)  Jól lehet, a részletekről keveset tudni, ám az, hogy az említett visszaterhelési-leállítási esetek száma nő, akkor is látható, ha a hivatalos amerikai atomerőművi napi jelentések hasonlóan szűkszavúak mint a paksi temeléskiesésről szólók, és alig valamivel világosan értelmezhetőbbek, mint amikor a reaktorokkal  Oroszországban akad valami gond.

Kép forrása: scottmadden.com

Az egyre öregebb, egyre több karbantartást igénylő rendszerekhez képest pedig viszont alig épül új atomerőmű. Kapkodásnak nehezen volna nevezhető a nukleáris erőműblokk építési hajlandóság: a NAÜ reaktorinformációs rendszerének adatai szerint a világban idén, valódi építkezés csupán két helyen kezdődött el: áprilisban, Oroszországban a Kursk 2-2-nek (1115MW), októberben, Kínában pedig a Zhangzhou-1 reaktornak (1126 MW) kezdtek neki a beruházók.

A fenti adatokat azért érdemes alaposabban megemészteni, mert mindeközben a világ áramtermelésének a harmadát már idén úgy biztosítják a megújuló energiaforrások – áll az International Renewable Energy Agency (IRENA) 2018-as beszámolójában -, hogy csak tavaly 2351 gigawattnyi plusz kapacitást tettek a rendszerbe, az energiatermelő beruházásoknak 80 százaléka ide csatornázódik be. Ez nem egyik pillanatról a másikra történt változás, de elég gyors és nagy különbségtétel ahhoz, hogy a változás radikálisnak nevezhető legyen.

 Green Cowboy

Még csak két éve, hogy az amerikai energiaszektor doyenje, Johnson, Nixon és Catrter elnököt is különféle vezetői posztokon végigszolgáló S. David Freeman megírta az előszót a 2017-es The World Nuclear Industry Status Report–hoz (WNISR). De nem az Egyesült Államokban elhíresült energetikai függetlenségi téziseit porolta le a mondandójához (amely kb. úgy hangzik, hogy: Amerikának három mérgező tételtől kell megszabadulnia az energetikai szektorban: az idegen olajtól, a piszkos széntől és a veszélyes atomenergiától). A Green Cowboyként is ismert Freeman e helyett egyszerűen leírta, hogy a világban az energiatermelési technológiák közti vitának vége: a megújulóké a jövő. Azt, hogy mindezt az atomenergiáról szóló vaskos annales bevezetőjeként írta meg, lehetőséget teremtett arra, hogy látható legyen: valóra válik a nukleáris energia helyettesíthetőségéről felvázolt évtizedekkel korábbi víziója.

Kép forrása: nytimes.com

Idén szeptemberben – épp csak pár nappal azután, hogy gazdasági okokból végleg bezárt a Three Mile Island, az egész nukleáris ipar egyik emblematikus amerikai erőműve – a már hivatkozott Mycle Schneider Budapesten mutatta be a friss WNISR jelentést, melynek egyik végkövetkeztetése az, hogy aki ma atomerőmű beruházásba kezd, az nem csak a megújulók elől veszi el a teret, hanem a klímavédelemhez szükséges karbon-lábnyom csökkentést sem tudja megtenni, mivel ehhez a nukleáris erőművek túl lassan és kiszámíthatatlanul épülnek meg.

A gyors szemléletváltás korát azonban Fatih Birol (a Nemzetközi Energia Ügynökség ügyvezető igazgatója) mondandójának utóbbi időben történt  hangsúlyváltásai igazolják vissza igazán. Ahogyan azt korábban, más fórumon megírtam: Birol 2018 februárjában, Londonban még az amerikaiak kínaiak általi trónfosztásáról, és nukleáris szuperhatalmi kérdéseiről vizionált a  International Petroleum Weekenden, a júniusi, Párizsban tartott "Nukleáris energia: ma és holnap" rendezvényen már arról beszélt, hogy hiába, hogy az atomenergia fontos szerepet játszik a villamosenergia-biztonságban, mert "a jelenlegi politikákban kevés perspektíva van a nukleáris energia jelentős növekedésére a fejlett gazdaságokban". Brüsszelben, a 2018-as World Energy Outlook-on (novemberben) azt boncolgatta: miért veszélyes, hogy az EU-ban a politika "visszatartja" az új atomerőművi beruházásokban és a meglévők hosszú távú működésében gondolkodást, pár hete pedig, amikor - ismét Párizsban - az IEA 2040-ig szóló, globális energetikai prognózisait (World Energy Outlook 2019) promotálta, már azt hangoztatta, hogy az éghajlatváltozás és a kibocsátás-csökkentés olyan, kormányok, vállalatok és befektetők közti “nagykoalíciós kényszert” szült a világra, ami miatt mindent e probléma kezelése (értsd: a biztonságos és fenntartható jövő) alá kell rendeljünk.

 Leáll majd 207 reaktor

Kép forrása: itv.com

A nukleáris iparról szóló jelentésből egyértelműen kiderül, hogy az atomerőművek üzemeltetési költségei meghaladják a versengő technológiák - energiahatékonyság és az új megújuló energia költségeit, ezáltal tartósan blokkolják azok rendszerbe illesztését

– állítja Mátyás Eszter, az Energiaklub projektvezetője, hozzátéve: így azok nem nyújthatnak valódi alternatívát a jövőben.

A világon ma működő atomerőművek döntő többségében második generációs reaktorok működnek, melyeket zömmel 30, esetleg 40 éves munkára terveztek, így is építették meg őket a ‘70-es, ‘80-as években. E szerint pedig ezek az erőművek az életciklusuk végéhez közelednek. A WNISR-ben ezt is megszámolták: 2030-ra 207 olyan atomreaktor lesz a világon, melynek a leszerelését kell elrendelni az életciklusa lejárta miatt. 2059-re ez a szám 125 reaktorral bővül majd. Ezek 60 százaléka Európában található. Mátyás Eszter szerint, ha ezeknek jelentős részének meg is hosszabbítják majd a működési engedélyét, azzal nem oldódik meg az atomenergia-ipar elsődleges problémája, mert az építések-leállítások negatív trendjét csak néhány évvel tudják majd így eltolni. A projektvezető úgy látja, hogy az élettartam hosszabbításnak alapvetően nem a gazdaságosság, hanem a biztonság a korlátja.

A legkritikusabb pont az ilyen atomerőművek biztonsága szempontjából az, hogy milyen állapotban vannak azok a berendezések, melyeket műszaki vagy gazdasági okokból nem lehet sem kicserélni, sem felújítani. Ilyen berendezések például a reaktortartályok vagy a gőzfejlesztők. Az atomreaktorok igen bonyolult és összetett rendszerek, így nehéz feladat minden berendezés állapotának nyomon követése. Így ha a tervezettnél tovább üzemeltetik a reaktor, nőhet a bekövetkező hibák száma is

 – tette hozzá.

Úgy gondolja, hogy probléma nem csak a műszaki állapot nyomon követésével van, hanem azzal is, hogy mivel kevés tapasztalat van az élettartam-hosszabbítással kapcsolatosan, nem tűnik elégségesnek az ígéret, hogy a biztonsághoz kapcsolódó berendezéseket átfogóan ellenőrzik.

A gazdasági prognózisokat illetően az egész kérdéskört másként látja a Roszatom. Az orosz állami energiaóriás érvrendszerében a nukleáris létesítmények építése mellett leginkább az szól, hogy atomenergia gazdasági előnyei akár négyszeresen is meghaladják az erőművek építési költségeit. Ez nekik úgy jön ki, hogy mivel az ilyen egységek eleve magasan képzett munkaerőt igényelnek, ez ilyen kvalitású és státusú (bérezésű, megbecsülésű) munkahelyeket is generál. Plusz hozadék az is, hogy a nukleáris ipari tudást az orvoslásban, de a mezőgazdaságban is hasznosítani lehet.

Szerző: Szabó M. István

Következő rész megjelenése: december 9. A cikk itt elérhető: https://energiabox.blog.hu/2019/12/09/atomdosszie_ii

Harmadik rész megjelenése: december 12.