2019. dec 12.

Atomdosszié III.

írta: energiabox
Atomdosszié III.

Az Energiaklub Atomdossziéjának három részes sorozatának ez a harmadik része. Az első részben (https://energiabox.blog.hu/2019/12/04/atomdosszie_i) arról írtunk, hogy mi látszik a Pakson túli világban a nukleáris iparról, hogy miért látszik úgy az iparági prognózisokból, hogynem vár sok jó az atomerőművekre. A második részben (https://energiabox.blog.hu/2019/12/09/atomdosszie_ii) mit csinál a Roszatom a világban, és számukra milyen tekintetben nem vagyunk különbek Zambiánál. Utolsó részünk amerikai és kínai atom kitekintéssel zárjuk. 

Egyenlőbbség, Harmónia

nuclear-201.jpgKép forrása: energycentral.com

Ugyancsak Bécsben, és szintén a NAÜ központjában, de még októberben tartottak egy klíma- és nukleáris ügyi konferenciát, ahol azt az alaphipotézist forgatták ide-oda a résztvevők, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez szükség van a nukleáris energiatermelőkre. Értelemszerűen az atomenergia-projektek pénzügyi kockázatai is előkerültek: az Amerikai Nukleáris Társaság (ANS) elnökének, Marilyn Kranynak az előadása a célok eléréséhez a ma meglévő gazdasági kockázatok enyhítésének szükségszerűségéről szólt. Kray mondandójának kiindulópontja az volt, hogy a teljesítményalapú és technológiai szempontból semlegességet hirdető politikát kell a világon támogatni. Vagyis az atomenergiát “ugyanazon alapokon kell figyelembe venni, mint a többi nem kibocsátó technológiát". Az amerikai szervezet elnöke a hallgatóságának elárulta, hogy az Egyesült Államok nukleáris iparának ma az általános célkitűzése legfőképpen az, hogy a már meglévő, működő egységeket valahogy megőrizze.  (Valamint az – de ez csak távlati cél -, hogy teret szerezzen a könnyűvizes moduláris reaktoroknak és ezeket a reaktortechnológiai fejlesztések segítsék hozzá a kereskedelmi célú hasznosításhoz.) Ehhez Krany szerint az atomenergia iparban ma meglévő gazdasági kockázatok mérséklését kell elérni. Úgy véli, be kellene vezetni valamiféle „speciális pénzügyi eszközkészletet”, a mibe sok minden beletartozna - kezdve az állami kölcsöngaranciáktól, a befektetési adókedvezményeken és a készenléti biztosításon át a számukra engedélyezett hosszú távú energiavásárlási szerződésekig, hogy a „nullás CO2 kibocsátású” termelőknek biztosított piaci részarány ötletét ki ne hagyjuk.

Az amerikai energiapolitikus szerint így lehetne csökkenteni a nukleáris ipart sújtó egyedi kockázatokat, ám van ezzel a logikával egy kis gond. Az, hogy ez nem a technológia semleges elbíráláshoz vezet, hanem annak figyelmen kívül hagyásához. Ahhoz, hogy a nukleáris erőművek (beleértve az építésüket és az üzemeltetésüket is) továbbra is lehessenek egyenlőbbek az egyenlők közt. Van jó hír is: az iparág a jelek szerint leszámolt azzal a néhány éve még világszerte - így Magyarországon is - hivatkozott érvvel, mely szerint az atomenergiát nincs mivel helyettesíteni, mert nincs nála jobb.

solarfarm_resize_md.jpgKép forrása: /interestingengineering.com

Jó lelhet, Kray nem amellett érvelt, hogy lazítani kellene a technológiához kapcsolódó biztonsági előírásokon - csak hogy olcsóbb legyen a nukleáris alapú áramtermelés -, de a gondolatmenete nem új vagy ismeretlen. Leginkább az iparági világszövetség Harmónia néven ismertté vált elképzelésével cseng össze. Azzal a nagy ívű vízióval, mely a klímaveszélyre és fogyasztási igénynövekedésre figyelmezetve arra jutott, hogy az évszázad közepéig építeni kellene a világon 1000 GW-nyi új nukleáris termelőpotenciált.

Az “alacsony szén-dioxid-kibocsátású jövő” érdekében e tervezet szempontjából nem akadály, hogy az elmúlt 50 évben ennek legfeljebb a 40 százalékáig jutott el az emberiség, sőt, a Harmónia kidolgozói konkrét menetrendet is készítettek. Ez alapján 2016-2020 között évente 10 GW méretű atomerőműnek kellene épülnie, majd 2025-ig évente plusz 25 gigawattnak, hogy 2026 és 2050 között évente még további 33 GW-tal bővüljön az arzenál.

Ennyire nem konkrétan, de a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is beírta magát e gondolatkörbe, amikor a májusban kiadott, “Atomenergia a tiszta energia rendszerben” című tanulmányukban abból indultak ki, hogy bár a nukleáris energiatermelés az utóbbi 50 évben több mint 60 gigatonnával csökkentette a civilizációs szén-dioxid kibocsátást, és a világ egyre inkább, mind több alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiát igényel majd, az atomenergia ma “nincs a helyén kezelve”. Az IEA szerint, ha a jelenlegi tendencia marad, 2040-re akár a jelenlegi termelői méretének kétharmadát is elveszítheti, és ez az ügynökség szerint nem jó. A megújuló energiás beruházások jelentős számú ás arányú növekedése mellett ezért az atomenergia részarányának növelését szorgalmazzák – például új atomerőművek építésének támogatását, valamint új atomenergetikai technológiák fejlesztésének ösztönzését.

nuclear_debate.jpg                        Kép forrása: waer.org 

Ennek ellenére, jelenleg határozottan úgy néz ki, hogy mégsem a Harmónia és az IEA jövőképe felé veszi az irányt a világ. A NAÜ adatbázisában már ahhoz is másfél évet kell visszatekerni az adatok közt, hogy a legutóbb hálózatra kapcsolt reaktorokból össze lehessen állítani egy tízes listát. Ez így néz ki: 

 

Reaktor neve

Modell

Típus

Nettó kapacitás (MWe)

Hálózatra kapcsolás dátuma

Helyszín

Yangjiang 6

ACPR-1000

PWR

1000

2019-06-29

Kína

Taishan 2

EPR-1750

PWR

1660

2019-06-23

Kína

Novovoronezh 2 2

VVER 5-392

PWR

1114

2019-05-01

Oroszország

Shin Kori 4

APR-1400

PWR

1340

2019-04-22

Dél-Korea

Tianwan 4

VVER 5-428M

PWR

1045

2018-10-27

Kína

Haiyang 2

AP-1000

PWR

1170

2018-10-13

Kína

Sanmen 2

AP-1000

PWR

1157

2018-08-24

Kína

Haiyang 1

AP-1000

PWR

1170

2018-08-17

Kína

Sanmen 1

AP-1000

PWR

1157

2018-06-30

Kína

Taishan 1

EPR-1750

PWR

1660

2018-06-29

Kína

 

Ebből a Harmóniában leírt első fázis remélt kapacitástöbblete sem jön ki, habár az ott elvárt, másfél évre eső 15 GW limit azért nincs is túl messze (12,473 GW). Azonban az csak az egyik probléma, hogy e listán csupán egy orosz és egy dél-koreai szereplő fért fel a kínaiak mellé. 2017-ben és 2018-ban ugyanis csupán öt-öt új atomerőművi blokk építkezésének megkezdését jelentették be a világon; tavaly ráadásul úgy, hogy bár arra Bangladesben, Oroszországban, Törökországban és az Egyesült Királyságban is kijelöltek egy-egy projektet, de valójában a török és bangladesi mögött is az oroszok állnak. És az egyáltalán nem látszik, hogy ők hogyan lennének majd képesek minden ígéretüket (időre) teljesíteni.

https_s3-ap-northeast-1_amazonaws_com_psh-ex-ftnikkei-3937bb4_images_8_2_4_7_16457428-1-eng-gb_20181101_china_nuclear_plant.jpgKép forrása: asia.nikkei.com

Mindezek tetejébe Kína, melyről 2015 decemberében még úgy tűnt, hogy 2020-ig akár 88 GW-ig, 2030-ra 110 további új reaktor megépítéséig, 2050-re pedig akár 250 GW nukleáris teljesítményig is eljuthat, 2016 decembere után csak 2019 június végén engedélyezett a Kínai Nemzeti Energiaügynökség (NEA) két újabb nukleáris blokk beruházási startját Zhangzhouban. Így viszont, bár ahogyan az idei WINSR-ben olvasható “továbbra is uralja a nukleáris statisztikákban a felfelé menetet jelző mutatókat”, ha Peking meg is építteti majd a korábban már beígért 11 blokkot (ezek össz-kapacitása mintegy 12 GW), a globális atomarzenál-bővítési lendület azelőtt elfogy, hogy a Harmónia alapján nagyobb sebességre kellene kapcsolni.

A NAÜ októberi bécsi konferencián természetesen ott volt a kínai delegáció is. Mondani Jun Gu, a Kínai Nemzeti Nukleáris Társaság (CNNC) elnöke sem mondott mást, minthogy a klímaváltozás valójában egy új lehetőséget teremt az atomenergia számára, s ebben a CNNC "kész együttműködni minden országgal". Arról azonban, hogy ez majd hány és mekkora reaktorblokkok mikorra történő megépítését jelentené, Gu már nem beszélt.

***

Szerző: Szabó M. István

 

Szólj hozzá

bővítés atomenergia atomerőmű energiapolitika Paks Korrupció Paks II