Szerző: Ámon Ada

Az Energiaklub neve több táviratban is feltűnik. Jó vagy rossz, hogy nyilvánosságra kerültek ezek az információk, azon túl, hogy sok újdonságot nem hordoznak? Hírértéke talán annak lehet, hogy az USA diplomatákat a magyar parlamenti képviselőknél jobban érdekli, hogy egy törvénynek milyen korrupciós kockázatai lehetnek, vagy pl. hogy Paks II. mennyibe fog kerülni.

Immár a magyar médiában is több cikk foglalkozik a WikiLeaks által közzé tett és a magyar energetikát érintő dokumentumokkal. Nem véletlen és öncélú cikkek ezek. Az amerikai diplomatákat mindenhol igen élénken érdekli ez a terület; az általános (geo)stratégiai szempontokon túl az amerikai cégeknek is vonzó, hiszen igen nagy pénzekről, komoly befektetési lehetőségekről van szó.

Először is nem kerülhető meg az adatok valamint az adatforrások, azaz a diplomatákkal beszélgető emberek kilétének nyilvánosságra kerülésével kapcsolatos probléma. Az Energiaklub adatnyilvánosságra vonatkozó hitvallása egyértelmű. Saját adatigénylési gyakorlatunkban is azt az elvet követjük, hogy kifejezetten a nyilvánosságra tartozó információk esetében nyúlunk a jog adta eszközökhöz. Nem célunk tehát sem üzleti, sem technológiai vagy éppen a nemzetbiztonságot, személyes adatokat sértő információk nyilvánosságra hozatala. Ennek fényében a WikiLeaks szeptemberi akciója nem feltétlenül pozitív. (Fontos mind emellett leszögeznem, hogy a WikiLeaks „jóvoltából” nyilvánosságra került és eddig megismert minden, a nevemmel összefüggésbe hozott közlésemet vállalom.)

Az Energiaklub neve ugyanis több iratban is feltűnik. Az amerikai nagykövetség munkatársai jól képzett emberek, egy téma esetén természetesen több nézőpontból is tájékozódnak. Az Energia Kontroll Programunk (EKP) keretében (2010 januárjában) szervezett konferenciára és az ott bemutatott tanulmányokra utal többször is az egyik dokumentum. Kutatásaink, elemzéseink, a több éve futó információs szabadsághoz kapcsolódó perek és oknyomozó cikkek sora feketén–fehéren mutatja be, hogy milyen az energetikában a magyar szakpolitikai gyakorlat, a döntési kultúra: titkolózó, átláthatatlan, elszámoltathatatlan, vagyis melegágya a korrupciós törekvéseknek. Ezen információk ismeretében arra a konklúzióra juthatunk, hogy a pártfinanszírozás hazai gyakorlata lehet a kevés logikus magyarázat egyike arra, hogy pl. a parlament miért jut a közjótól ennyire távoli megoldásra bizonyos problémák megoldásakor. Ahogy pl. 2009 telén, a két benyújtó nevével fémjelzett, a hazai energetikai szabályozást erősen átrendező Fónagy-Podolák törvény kapcsán, mely a magyar energetikai kormányzat teljes kikerülésével született. De itt említhető a nagy többséggel, érdemi vita nélkül megszavazott rövid és zavaros országgyűlési határozat, mely zöld utat adott a paksi bővítésnek?

Ezzel együtt is, a WikiLeaksen megjelent dokumentumok - bár érdekesek -, újdonságként csak annyit tudhatunk meg belőle, hogy az amerikai kormányzat élénken érdeklődött a fent említett és egyéb az energetikában idehaza zajló események iránt. Megkockáztatom az USA nagykövetséget jobban foglakoztatták, foglalkoztatják ezek a problémák, mint a magyar parlamentben ülőket.  Ellenkező álláspontra is jutottak a kérdésben.