Szerző: Váczi Vincent

Akármennyire is tűnik úgy, a klímavédelem mégsem csupán a környezetvédők és a civil szervezetek ügye – aki nyitott szemmel jár, láthatja, hogy még India szentjei is bolygónk megóvására buzdítanak bennünket. Valójában nem is annyira új keletű, hogy a lelki élet kulcsszereplői is elkötelezett hívei a környezetvédelemnek. Nem mindennapos ugyan, de nem is ritka dolog, hogy a vallási intézmények maguk is kiveszik részüket a klímavédelemből. Ezúttal India egyik legmeghatározóbb, világszerte ismert szent asszonyának, Ammának a környezeti intelmeibe és munkásságába nyerhetünk bepillantást.

A klímaváltozással kapcsolatos, jól ismert tudományos, társadalmi vagy éppen gazdasági szempontok mellett egészen más megközelítést jelent az a kérdés, hogy spirituális értelemben milyen kapcsolatban állunk a természettel. Amma (avagy teljes nevén Mata Amritanandamayi Devi), az indiaiak egyik legnépszerűbb tanítója és „ölelő anyja” hosszú évek óta járja a világot, spirituális témájú előadásokat tart, humanitárius tevékenységeket végez, és védjegyeként végtelen sorokban öleli magához az anyai szeretetre vágyó embereket. Amikor indiai utam során ellátogattam egyik rendezvényére, nem sejtettem, hogy szakmai szempontból is igen értékes tapasztalatban lehet részem. Miközben tanításait az indiai forróság hatására szelíd félálomban hallgattam, egyszerre arra lettem figyelmes, hogy beszédében környezetvédelemmel kapcsolatos kifejezések is elhangzanak. Magamhoz térve ámulattal állapítottam meg, hogy Amma részletekbe menően értekezik az ember és a természet kapcsolatáról, nem kevés korszerű környezetvédelmi szemponttal támasztva alá filozófiáját.

Beszéde során Amma először az általános környezeti alapelveket fogalmazta meg spirituális megközelítésből. Kiemelte, hogy a teremtés részeként mennyire fontos tisztelnünk és megbecsülnünk az egykor bőségesen rendelkezésre bocsátott erőforrásokat és kincseket. Ezt követően jött a meglepő fordulat, hisz bár más szentek és guruk esetében is tapasztaltam, hogy szóba hozzák környezetünk megóvásának kérdését, Amma azonban nagyon gyakorlatiasan, mindennapi példák ismertetésével folytatta tanításait e témában. Megjegyezte például, hogy az emberek Indiában évezredekre visszanyúlóan széles falevelekből rögtönöztek maguknak tányért, ami szerves anyagként hamar lebomlott, és visszakerült a körforgásba. Ellenben manapság az indiaiak is áttértek az egyszer használatos műanyag tányérokra, így feleslegesen dagasztják tovább a már eleve minősíthetetlen méretű szeméthegyeket szerte a városokban. Amma másik gyakorlati tanácsa a car-sharing, vagyis a telekocsi alkalmazása volt (a több férőhelyes személyautók utasterének maximális kihasználása az egy irányba utazók összeszervezésével, pl. munkába menet). Felettébb szokatlannak és bátornak tűnt számomra ez a gondolat annak ismeretében, hogy az indiai közlekedési rendszer és gyakorlat milyen gyökeresen különbözik a nyugatitól.

Már magán a rendezvényen is feltűnt, hogy indiai tapasztalataimmal ellentétben a rendezők a szelektív hulladékgyűjtésre buzdították a résztvevőket, és mint kiderült, a guruasszony „turnéjának” minden állomásán gondoskodnak a szelektív gyűjtőedények kihelyezéséről. Ezek után nagyon kíváncsi lettem, hogy milyen további meglepetéseket tartogat számomra Amma „zöld” szellemisége. Így fedeztem fel holnapján, hogy nem csak beszél, hanem cselekszik is: az általa alapított oktatási és humanitárius szervezet keretein belül működik egy úgynevezett Green Friends nevű környezetvédelmi kezdeményezés. A 2001 novembere óta tevékenykedő akciócsoport pedig nem kevesebb, mint egymillió facsemetetét ültetett szerte a világon, és további százezret terveznek elültetni évente. Nem kell megindokolni, hogy milyen nagy jelentőséggel bírnak az ilyen példaértékű projektek, hiszen a zöldfelületek a klímaváltozásért javarészt felelős szén-dioxid természetes megkötésében kulcsszerepet játszanak (arról nem beszélve, hogy a negyven fokot is meghaladó indiai nyárban a lombok árnyéka egyenesen életmentő lehet, és csökkentik az egyre jelentősebb városi hősziget-hatást is). Amma zöld barátai továbbá erdei közösségi elvonulásokat, iskolai foglalkozásokat és kommunikációs kampányokat is folytatnak a környezeti tudatosság emelésére. A Green Friends honlapja is tartogat jótanácsokat az érdeklődők számára – íme néhány javaslat Ammától azoknak, akik nem csak két kezükkel, de szívükkel-lelkükkel is szerepet kívánnak vállalni a Föld sorsáért folytatott küldetésben:

• Nevelgess egy általad szentnek tekintett növényt (az indiaiak esetében a tulasi, vagyis szent bazsalikom az elsőszámú kedvenc), és öntözése-ápolása során ajánld szeretetedet és megbecsülésedet az anyatermészetnek!
• Ültess minden évben kilenc vagy még több facsemetét, és ha lehetőséged van rá, vonj be gyerekeket is az ültetésbe!
• Csak annyi erőforrást végy magadhoz a természettől, amennyire feltétlen szükséged van!
• Minden nap szánj egy kis időt arra, hogy kapcsolatba lépj az anyatermészettel akár fizikailag (pl. csendes séta a természetben), akár befelé fordulva, lelkiekben!

A nyugati elme számára elképzelhető, hogy e tanácsok elsőre kicsit túl misztikusnak tűnnek. Azonban ha lefordítjuk őket saját szóhasználatunkra, könnyen belátható, hogy mögöttes tartalmuk teljesen egybecseng a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás társadalmi alaptételeivel is. Ültess facsemetét – mert fafajtól, kortól és állományszerkezettől függően egy hektár erdő 0,9-4,6 tonna szén-dioxid megkötésére képes évente. Vonj be gyerekeket is az ültetésbe – ők a jövő generációja, és a környezeti szemléletformálást nem lehet elég korán kezdeni. Takarékoskodj az erőforrásokkal – mert az elpazarolt energia is csak a kibocsátott szén-dioxid mennyiségét növeli. Lépj kapcsolatba az anyatermészettel – mert csak az tudja igazán megbecsülni környezetét, aki ismeri annak kincseit. Látható tehát, hogy mindegy, melyik oldalról ragadjuk meg a témát – legyen szó egy indiai guru lelki tanításairól vagy az Energiaklub kommunikációs üzeneteiről –, a lényeg ugyanaz. Mindannyian tehetünk, és mindannyiunknak tennünk is kell bolygónk épségének helyreállításáért.