Szerző: Fülöp Orsolya

„Jó egy év múlva Magyarország véget tud vetni az orosz gáztól való függőségének, egyrészt az épülő csővezetékek miatt, másrészt azért, mert a közmunkaprogram keretében lecserélik a kazánok jelentős részét” – mondta Orbán Viktor februárban a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.

Nem tudom, rajtam kívül felfigyelt-e valaki erre a nyúlfarknyi kis hírre. A gázvezetékre, és arra, hogy milyen eredetű gáztól fogunk majd függeni jó egy év múlva, nem nagyon érdemes szót vesztegetni, ez a közmunka-dolog viszont szöget ütött a fejembe. Azóta túl vagyok több órai internetes kutatómunkán, és bár tisztult a köd, a kérdőjelek száma nem csökkent.

Eleve nehezen értettem meg például azt, hogy a nemzeti közfoglalkoztatás rendszere több „lábon” áll. Jelen esetben a Start-munka kistérségi mintaprogramról van szó, ami nem keverendő össze sem a már jól bevált önkormányzati közfoglalkoztatással, sem pedig az országos szintű közmunkaprogrammal. (Az összes lábat a Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási Helyettes Államtitkársága gondozza, a Munkaerőpiaci Alap terhére.) Maradjunk a továbbiakban a kistérségi programnál, ugyanis ennek keretében lehet bekapcsolódni - a hét programelem egyikeként - a kazáncsere-alprogramba.

A helyettes államtitkár szavai szerint a tavalyi modellkísérletek eredményesek voltak: 450 millió forintos támogatással 82 településen 112 biomassza-kazánt állítottak üzembe (ez kazánonként valamivel több mint 4 millió Ft). A minisztérium tájékoztatása szerint idén 97 kistérségben 83 település 140 közintézményének teszik majd lehetővé biomassza-kazánok telepítését és működtetését. A tájékoztatás szerint az állam minden ezzel kapcsolatos költséget finanszíroz, továbbá az üzemeltetéshez évente két-két ember nyolc órában történő foglalkoztatását, illetve a fűtőanyag előkészítése érdekében négy hónapra négy főnek nyolcórás közfoglalkoztatást is biztosít. Hogy a kazánok megvásárlását is állja-e az állam, az nem teljesen egyértelmű.

Hosszasan kerestem a pályázati felhívást, vagy egy útmutatót arról, pontosan mire is kérhető a támogatás, mire ráeszméltem, hogy hiába keresem: a pénzt nem pályázati eljárás keretében, hanem kérelemre osztják. Kérni az illetékes munkaügyi központoknál lehet, egy formanyomtatványon: ezen a kért támogatás összegén kívül röviden be kell mutatni a közfoglalkoztatás célját, indokoltságát és hasznát, illetve – ha a tevékenység ezt igényli – műszaki számításokat is csatolni kell. Ennyi. Hogy pontosan milyen számítások szükségesek, és milyen szempontok alapján bírálják el a kérelmeket, azt nem tudni.

Az egész ötlet minden bizonnyal onnan ered, hogy a szintén közmunkában megtisztított árokpartokról származó zöldhulladék ne vesszen kárba.

                                        A kép forrása: www.bacsalmas.hu

Ez önmagában természetesen üdvös dolog, de műszaki-gazdasági kritériumok, monitoring-rendszer és szakmai segítség híján vajon milyen hatékonyságú berendezéseket fognak üzembe helyezni, és milyen szakértelemmel? Vajon a munkaügyi központokban, netán a Belügyminisztériumban fel fog tűnni valakinek, ha esetleg egy jó hatásfokú kazánt akarnak az egykori Tanácsról maradt vaskályhára cserélni? Hovatovább, nem lenne-e ésszerűbb az összegyűjtött fát a településen élő rászorulóknak adni, akik sokszor csak szedett-vedett rongyokkal tudnak úgy-ahogy befűteni – ha tudnak?

Tény, hogy a fa megújuló energiaforrásnak számít, de nem áll végtelen mennyiségben rendelkezésünkre, és főleg nem azonnal „újul meg”, nem érdemes tehát elherdálni. Az energiafüggőség csökkentésének leghatékonyabb módja az energiaigény csökkentése lenne, ami az épületek esetében első körben az épülethéj hőszigetelését jelenti. Így kisebb teljesítményű kazán is elég lehet az épület fűtéséhez – és kevesebb tüzelőanyag. Akár fával, akár mással fűtenek.