Szerző: Lohász Cili

Európa-szerte a családos városlakók egyre inkább az olyan környezetet preferálják, ahol a gyermekeiket ki tudják engedni az utcára anélkül, hogy a balesetek vagy a szennyezett levegő miatt kellene aggódniuk. A gyerekek azonban nem csak szenvedő alanyai lehetnek a (rázósabb) közlekedési helyzeteknek – még néhány év és belőlük is kényelmes, még a sarki boltba is autóval járó, vagy éppen tudatos, a környezetbarát közlekedési módokat előnyben részesítő felnőtt fog válni.

(Forrás: eltis.org)

Egy Ausztriában a közelmúltban végzett felmérés megdöbbentő eredményeket hozott a gyerekek egészségi állapotáról. Az egyre kevesebb mozgásnak egyre magasabb számban súlyproblémák, koordinációs zavarok, illetve a balesetek magasabb kockázata az eredménye. A megkérdezett 10 és 14 év közötti gyerekek 20%-a panaszkodott hátfájásról. A folyamat párhuzamaként ugyanakkor egyre több és több gyereket visznek autóval iskolába, megadva nekik a lehetőséget, hogy a világot az autó hátsó üléséről fedezzék fel.

Többek között a fenti eredmények indították a Lifecycle program szervezőit arra, hogy az ülő életmód terjedésének visszaszorítására minél fiatalabb csemetékben ültessék el a biciklizés szeretetét. Graz városában például először egy tréningre invitálták az óvodai dolgozókat arról, hogy hogyan alkalmazhatják a témát az óvodák mindennapi életében. Az intézmények pedál nélküli tanulóbicikliket is kaptak, illetve azok, akik már megtanultak biciklizni, a ’kerékpáros jogosítvány’ boldog birtokosai lettek. Emellett biciklizéssel kapcsolatos képeskönyveket is készítettek, sőt, még biciklis táncprogramot és fesztivált is szerveztek.

A gyerekek sok szempontból különleges szereplői az utcai közlekedésnek, ezért a városoknak fokozottan kell, vagy legalábbis kellene velük számolni, amikor például az infrastruktúrát tervezik. A gyerekek, akik a felnőtteknél másképp mérik fel a távolságot, illetve szó szerint mást látnak a világból, mint a ’nagyok’, sajnos jóval gyakrabban válnak balesetek áldozataivá - ezeket szinte soha nem ők okozzák. A kipufogógázzal szennyezett levegő is jelentős veszélyforrás a számukra, ami olyan betegségek kialakuláshoz vezethet, mint az allergia vagy az asztma. A közlekedés és a legkisebbek kapcsolata azért is rendezésre szorul, mert ebben a korban élethosszig tartóan kialakulhat az a viszony, ami az autókhoz, vagy általában a közlekedéshez fűzi őket.

Az olaszországi Reggio-Emiliában a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy valahogyan ösztönözni fogja azt, hogy a szülők kerékpárral vigyék gyermekeiket az iskolába. Az adottságok jók: a város időjárása enyhe, illetve a dombok száma is minimális. A ’Bicibusszal iskolába’-programban a meghatározott útvonalakon jórészt szülőkből és nagyszülőkből álló önkéntesek kísérik a gyerekeket iskolába, illetve vissza. Indulását követő néhány év alatt 16 iskola csatlakozott a kezdeményezéshez, illetve már közel 80 kilométernyi hosszúságot fedtek le az útvonalakkal, melyeket jól láthatóan meg is jelöltek.

Természetesen a fenntartható közlekedési módokon belül a biciklizés csak az egyik lehetséges alternatíva. Ugyanakkor a gyaloglás mellett a vonatozás, vagy a buszozás is népszerűsítésre szorul – legalábbis erre a következtetésre jutottak a Bambini program szervezői.  A játékboltokban ugyanis a közlekedési eszközök közül túlnyomórészt autóval találkozhatnak az apróságok.  Pedig fiatal korban a legjellemzőbb a viselkedési normák, példaképek megfigyelése és utánzása is – cseppet sem mindegy tehát, milyen a példa, amivel találkoznak. A program során egy lengyel fajátékgyártóval közösen energiahatékony közlekedési módokat népszerűsítő, egyedi játékokat dolgoztak ki, valamint gyerekkönyveket is írtak. Honlapjukra nem csak a játékötletek miatt érdemes ellátogatni, hanem mert különféle segédanyagok is letölthetők (puzzle, összeragasztható papírbicikli stb.), sőt, ugyanitt a gyerekek biztonságos közelekedéséről szóló tanulmányok és más összefoglalók is elérhetőek.

A döntés, nyilvánvalóan, a legtöbb esetben a szülők kezében van. Ezért is helyez a meggyőzésükre nagy súlyt a ’Közlekedési Kígyó’ fantázianevű kampány is, amelyhez indítása után alig két év alatt kilenc EU-országból közel 80.000 diák, több, mint 5 ezer tanár - illetve több mint 50 ezer szülő is csatlakozott. Utóbbiak többek között azt vállalták, hogy legalább egy hétig otthon hagyják autóikat. Az Uniós díjat is nyert kampány egyébként Belgiumból indult, ahol egy felmérés azt a meglepő eredményt hozta, hogy három szülőből kettő autóval viszi a gyerekét iskolába annak ellenére, hogy a legtöbben az iskolához közel laknak. Az olaszországi Bolzano városában kezdték el a Szlovákiában, Németországban és Angliában is sikeres programot, a ’Trendi Travelt’, melyben nem csak biciklizni és gumit javítani vagy kereket pumpálni tanították az óvodásokat, hanem lehetővé tették a szülőknek, hogy gyereküléses biciklit béreljenek.

De nem kell a jó példákért külföldre menni. Elég a Bringázz a munkába!-programra gondolni, amelyhez eddig 110 hazai oktatási intézmény csatlakozott. A vidéki városokban zajló kezdeményezések közül talán a leginkább apróságbarát a Miskolcon megszervezett Kidical Mass program, melynek az idén (a közlekedésrendészet helyi segítőinek közreműködésétől övezve) több tucat kisgyermek vágott neki.

(Az írás a Transport Learning nemzetközi program magyar nyelven, ingyenesen elérhető szakmai anyaga alapján készült. A német közlekedési szakemberek által összeállított ’Hogyan közlekedjünk? Ötletek családoknak, óvodáknak és iskoláknak’ című anyagban (melyet a Letöltések alatt a Képzési anyagok között ér el) a fenti jó példákon kívül más hasznos információkat is talál. További hasznos, várostervezéssel kapcsolatos információk érhetők el a "Re-SEEties - Resource.Rethink.Replan" nemzetközi projekt weboldalán. A programok magyar partnere az Energiaklub.)

Tóth Gyula Gábor