Szerző: Perger András

Amikor először meghallottam, hogy Paks II-ről nem üzleti megállapodás köttetett (ld. legutóbb itt), mindjárt felmerült bennem a kérdés: hát akkor milyen?

Politikai, gondolom. Márpedig, a politikai megállapodásoknak is van ára.

Egy 2007-ben tartott, rendezvényen a Fidesz elnöke, energiapolitikáról beszélve, ezt mondta: „Az orosz és az európai gondolkodásban számos különbség van: míg Európában a politikától független, piaci észjárás jellemző, addig Oroszországban nem a piaci, hanem állami, politikai alapú logika működik. A politikus szerint míg Európában a piac szereplői elfogadják a verseny szabályait, az üzleti tranzakciók átláthatók, addig Oroszországban nem a verseny elfogadása, hanem a monopóliumra való törekvés a jellemző.”

Ezek szerint, mivel Paksról nem üzleti megállapodást kötöttünk, eltértünk az európai, politikától független, piaci észjárástól, elutasítva a verseny szabályait, egy nem átlátható tranzakció keretében.

Vajon az orosz fél hogyan gondolkodik erről a kérdésről? Olyan nyilatkozat, amelyik ezt taglalná, nem jutott el hozzám, szerencsére az említett rendezvény más miatt is emlékezetes volt: azon ugyanis jelen volt az orosz nagykövet is, aki így válaszolt: „Nem kell ebből politikát csinálni Elnök Úr [...] le kell ülni tárgyalni. [...] nem kell eltérő észjárásról beszélni, hiszen csak piaci szempontok döntenek."

Azaz szerinte Oroszország nem politikai, hanem üzleti alapon tárgyal.

Csak éppen melyik félnek mit jelent itt az üzlet és a politika? És ha Magyarország nem piaci árat fizet, akkor ugyan milyet?

Ezt továbbra sem tudjuk, mindenesetre, a nagykövet még az alábbit is hozzáfűzte: "Megértettük egymást?"

Úgy látszik, meg.