Szerző: Fülöp Orsolya

A világ az elmúlt években arra várt, hogy az Egyesült Államok is vállaljon szerepet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. Hogy a jövő évi párizsi klímacsúcson vállal-e bármilyen kötelezettséget az USA, egyelőre nem tudni, mindenesetre Obama elnök az eddigi legkomolyabb klímavédelmi intézkedést indította el az országban. Az intézkedéssel várhatóan 30%-kal tudják majd csökkenteni az erőművek kibocsátását.

Miután 2010-ben a kongresszus nem fogadta el az emissziókereskedelmi-rendszer létrehozását célzó törvényjavaslatot, Obama saját hatáskörében arra utasította az Environmental Protection Agency-t (EPA, kb. környezetvédelmi minisztérium) 2013-ban, hogy dolgozza ki az áramtermelő erőművek kibocsátáscsökkentésére vonatkozó szabályozást. A javaslat részleteit idén júniusban hozták nyilvánosságra.

Az EPA az összes szövetségi államban részletes számításokat végzett mind az erőműpark, mind a rendelkezésre álló lehetőségek tekintetében, és ezek alapján minden állam részére kibocsátáscsökkentési célt határozott meg. Az EPA minden állam esetében négy különböző intézkedéscsomaggal kalkulált:

1. A szénerőművek hatásfokának 6%-os javítása;
2. A gázerőművek kapacitásainak legalább 70%-os kihasználása;
3. A megújuló energiaforrások arányának (államtól függően) 2-25%-kal történő növelése, az épülőben lévő nukleáris kapacitások megépítése;
4. Áramfogyasztás 9-12%-kal történő csökkentése a felhasználói oldalon energiahatékonysági programok révén.
    

Az egyes államok esetében javasolt csökkentés mértékét az alábbi ábra mutatja:

Kibocsátáscsökkentési célok az egyes államokban (%)

Az államoknak ugyanakkor nem kötelező ragaszkodniuk az EPA számításaiban alkalmazott csomagokhoz és intézkedésekhez; ezek csak a lehetséges csökkentés mértékének meghatározásául szolgáltak. Az államoknak viszonylag nagy mozgásterük lesz a csökkentés elérésének módjában, bevezethetnek akár regionális emissziókereskedelmi-rendszert, vagy bezárhatnak szénerőműveket, stb.

Miért az erőművekre és az áramra koncentrál a szabályozás?

Az Egyesült Államokban igen magas a villamosenergia-fogyasztás: egy átlagos háztartás évente több mint 10800 kWh áramot fogyaszt, szemben egy átlagos magyar háztartásban felhasznált évi kb. 2000-2400 kWh-val. Az üvegházhatású gázok egyharmada az áramtermelés során kerül a levegőbe.

Üvegházhatású gázok kibocsátása szektorok szerint (2012, forrás: EPA)

Az elektromos áramot jelentős részben szén égetésével állítják elő, ami a legszennyezőbb energiaforrások közé tartozik.

Villamosenergia-termelés a felhasznált energiaforrások szerint (2013, forrás: EPA)

A szénerőművek nagy része ráadásul meglehetősen elavult: az USÁ-ban működő közel 1000 széntüzelésű blokk átlagos életkora 42 év, a legnagyobb kapacitások a hatvanas-hetvenes években épültek ki.

Érdemes ugyanakkor szót ejteni a megújulókról is, hiszen viszonylag magas a részarányuk a villamosenergia-mixben: a termelt áram 13%-a valamilyen megújuló energiaforrásból származik (Magyarországon ez az arány 6% volt 2012-ben).

Bizonyos államok és városok pedig egészen kiválóan állnak megújulók szempontjából: Seattle-ben például a villamos energia 90%-át víz-, 4%-át pedig szélerőművek állítják elő. Iowa és Dél-Dakota államokban a termelt áram csaknem negyedét szélerőművek termelik.

A szélenergia részaránya a villamosenergia-termelésben néhány amerikai államban és európai országban
(forrás: Tom Plant előadása, Center for New Energy Economy)

Hogyan tovább?

A szenes lobbi természetesen nem örül az új szabályozásnak, és súlyos dollármilliókat költenek a javaslat és Obama lejáratására. Sokan kétségbe vonják egyébként, hogy a globális kibocsátások szempontjából van-e pozitív hatása a szén kiszorításának az USÁ-ból, hiszen a szénnek komoly felvevőpiaca van Ázsiában: már most is jelentős a Dél-Koreába és Kínába irányuló export, és ez a jövőben várhatóan nőni fog.

Persze a szabályozás többi része (hatékonyságnövelés, megújulók) ettől még jó irányba mutat. Sokan azonban attól tartanak, hogy a szabályozás – részben legalábbis – jogilag nem fogja megállni a helyét, és rengeteg bírósági perre számítanak.

Érdemes itt elmondani, hogy a végrehajtási utasítás (executive order) egy olyan eszköz az amerikai elnök kezében, amelynek értelmében ennek a szabályozásnak nem kell keresztülmennie a szokásos törvényhozatali eljáráson, vagyis nem kell elfogadnia a kongresszusnak illetve a szenátusnak. A bíróságon ugyanakkor természetesen megtámadható lesz. Emellett a kongresszus megfelelő számú képviselő esetén kezdeményezheti a szabályozás módosítását. Ehhez azonban jelen esetben az összes republikánus képviselőre plusz 22 demokrata szavazatra lenne szükség, ami nem tűnik valószínűnek.

A javaslat kihirdetését 3 hónapos társadalmi egyeztetés, véleményezési szakasz követi. A végleges szabályozás 2015-re fog elkészülni, és az államoknak 2017 nyaráig (régióknak 2018 nyaráig) kell benyújtaniuk a végrehajtásra vonatkozó terveiket. Legkorábban tehát 2018-ban indulhatnak konkrét lépések az új szabályozás terén. Ha más nem is, annyi biztos, hogy akkor már nem Barack Obama lesz az USA elnöke.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az Amerikai Nagykövetségnek, hogy részt vehettem az International Visitor Leadership Program "Climate Change and Renewable Energy" c. szakmai úton 2014 júniusában.