Zsebbe vándorló megawattok
Fogalom: Korrupció
Jelentése: Megvesztegethetőség, közéleti romlottság. Olyan cselekedet, amikor egy magasabb pozícióban lévő személy valamilyen ellenszolgáltatásért (pl.: pénzért) a hatáskörét kihasználva előnyhöz juttat valakit. A korrupció törvénybe ütközik, és büntetendő.
…Az információk feldolgozás alatt…
Vizsgált objektum: Paks II
Teljesítmény: 2400 MW
Költség: 4000 milliárd Ft
Korrupciós kockázat: Nagyon magas
…Részletes elemzés lefuttatva…
Magyarország jövőbeli villamosenergia-ellátását döntően egyetlen nagy vagy sok kis beruházás fogja megalapozni. Az első forgatókönyv alfája és omegája Paks II, amely legalább 4000 milliárdos költségével a következő évtized legnagyobb beruházása lehet Magyarországon.
Alapvetően három szempontnak kellene megfelelnie minden közpénzköltésnek: költséghatékonyság, átláthatóság és elszámoltathatóság. Ez különösképp igaz a nagyobb volumenű beruházásokra, melyeknek természetéből adódóan nagyobb a korrupciós kockázata. Márpedig Paks II közpénzből épül, a vonatkozó magyar-orosz megállapodás lefolyásából és jellegéből pedig rendkívül magas kockázatok adódnak.
A magyar-orosz szerződés kihirdetésekor egyértelmű lett, hogy az elmaradt nemzetközi tender miatt a beruházás átláthatatlan lesz, hiszen már a kiválasztás folyamata és kritériumai sem voltak nyitottak. A később megkötött Megvalósítási Megállapodások teljes titkosítása is nagyobb lehetőséget ad visszaélésekre és korrupcióra, mintha szabályozott és nyilvános keretek között történt volna mindez.
A nagyberuházás jelleg tovább erősíti a korrupciós kockázatokat: ezek a nagy, elhúzódó projektek bonyolult viszonyrendszereket jelentenek, a projektben résztvevők (megrendelő által felállított szervezet, koordináló projekt iroda, vállalkozók, alvállalkozók) számára mind az eladói, mind a vevői oldalon magasabb visszaélési lehetőségeket teremtenek, mint az egyszerűbb, kisebb volumenű projektek megvalósításánál. A megbízó és a kliens mellett különböző közvetítők és rejtett megbízók bonyolítják az egyébként sem könnyen átlátható folyamatokat.
Az ilyen nagy projekteknél nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján 10-15%-os korrupciós rátára számíthatunk. A több mint 4000 milliárd forintos Paks II beruházásnál ez 400-600 milliárd forint adófizetői veszteséget jelent. Összehasonlításul: a költségtúllépésekkel terhelt 4-es metró 452 milliárd forintból épült meg.
A korrupcióval azonban a társadalmat nem csupán anyagi veszteség éri, legalább ennyire fontos a biztonsági szint csökkenésének veszélye. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásaiban is felhívja a figyelmet arra, hogy az atomerőmű-beruházások folyamán sok erőforrást érdemes szánni a költségek kontrollját és a határidők betartását ellenőrző, biztosító szervezetek felállítására és működtetésére, ugyanis a korrupciós kockázatok és az atomerőművek működésének biztonsága között fordított oksági kapcsolat áll fenn: magasabb korrupciós szint alacsonyabb biztonsági szintet eredményez. Ezt az összefüggést példázza a fukusimai atomerőmű baleset is. A Japánban történt katasztrófa okai között fellelhető a korrupció és az intézmény szintű visszaélés is.
A közelmúlt európai atomerőmű beruházási projektjeinek tapasztalatai alátámasztják ezen
ajánlások betartásának fontosságát. Elhúzódó és egyre költségesebb, vitatott beruházásokat
találunk mind Finnországban, mind Franciaországban mind Oroszországban.
Az energiaszolgáltatás megújulásának, átalakulásának folyamata elkerülhetetlen. Szükség lesz új termelő egységek üzembe helyezésére. Ideális esetben ezek a beruházások minimális korrupciós kockázattal valósulnak meg. A fentiek tükrében azonban a Paks II projekt nem képes szavatolni ezen kockázatok minimalizálását. Megvalósulása esetén súlyos (akár 500 milliárd forintot meghaladó) összeggel kell számolnunk, mely nem a társadalom ellátását fogja szolgálni, csupán a korrupciós hálóban szereplő kevesek érdekeit. A több ezer megawatt sok száz milliárd eltűnő forint képében ölt testet.
Amennyiben Paks II megvalósul, a nagyberuházások nemzetközi tapasztalatait figyelembe vevő intézményi és szervezeti megoldásokra, átgondolt antikorrupciós lépésekre, folyamatos kockázatelemzésre van szükség. Mindez az objektív helyzet felismerésének és a megoldást célzó politikai akaratnak a függvénye. Még jobb volna azonban, ha inkább kisebb léptékben gondolkodva, a társadalom érdekeit figyelembe véve, átláthatóbb és előremutatóbb projektek mentén újulna meg a magyar energiaszektor.